szeptember 10, 2018

Szabó Tiki Niki

Szabó Nikolett vagyok jelenleg edzőként és tánctanárként dolgozom, csoportos és egyéni (TRX, jóga, gerinctréning, pre- és postnatális torna, hastánc, hawaii hula, tahiti tánc) foglalkozásokat tartok.

Komolyabban a tánccal 2007-ben kezdtem foglalkozni, az első szerelem a hastánc volt, majd jött vele a többi is salsa, bachata, reggaeton, polinéz táncok, jártam balettra, flamencora, minden olyan tánccal megpróbálkoztam, amiben kicsit is megtalálhattam önmagam. Miért is ilyen sokféle? Mert nyughatatlan jellem vagyok, mindig az tetszik, ami fura, különleges, még nem ismerem és főleg elég nagy fizikai vagy mentális terhelést jelent. Meditálni is mozgás közben tudok a legjobban.

Eredetileg mérnöknek indultam, kicsit dolgoztam is benne, ott is a kreatív tervező, szervező munkákat vállaltam el. Majd jött a tánc, ami igazából csak annyira különbözik az előzőktől, hogy gépek helyett koreográfiát vagy táncruhákat kell építeni, a biomechanika kerül előtérbe, ha mozgástanról van szó, egy fellépés megtervezésénél is jól jön a klasszikus menedzsment és még sorolhatnám a párhuzamokat. A táncos élet vele járója volt számomra, hogy még jobban tudjam egy-egy mozdulat mikéntjét hatását, és milyen trükkökkel lehet még magasabb szintre emelni. Ez egyenes út volt az edzőképzések számtalan lehetőségei közé. De hogy tovább fokozzam a hatást, beiratkoztam gyógytornász képzésre, ill. 2018 őszétől dietetikus hallgató vagyok, mert ugye ez is érdekel. Szóval mindig éppen azt csinálom, ami megmozgat, megtartva a régi ismereteket és összeépítve egy új jobb utat választva magamnak.

Kyrával 2009-ben találkoztam, akkor még csak a hastánc óráira jártam. Azért esett rá a választásom, mert nála láttam először, hogy a különböző táncstílusok jól megférnek egymás mellett és egymással. Az idő múltával először a fellépő csoport tagjaként, majd tanárként erősítettem vagy néha felforgattam az életüket. Az a fajta ember vagyok, ha valamit megszeret nem engedi el, de mindig szüksége van új idegen impulzusokra, ez a kettősség megjelenik táncomban, ahogy tanítok, ahogy élek. Mondhatnám, hogy itt találtam meg önmagam, és adott valódi értelmet az életemnek, de aki kicsit is ismer tudja, mindig is tudtam ki vagyok mit akarok.

Rengeteget tanultam magamról, hogyan tudjak háttérben maradni akkor is ha szétfeszít az energia, mennyivel jobb érzés ha megtanítasz valamit, minthogy megcsináld más helyett, hogyan tudj rögtönözni improvizálni, bárki helyére beállni vagy magad helyett odaállítani. És ha senki nem segít, magad is meg tudod tanulni. Bár ezeket legtöbbször táncpróbákon, fellépéseken sajátítottam el, de igazából a mindennapi élethez is adaptálom. Jártunk rengeteg helyen, voltak érdekes, örömteli, kínos, de mindenképpen tanulságos helyzetek. Hogy itt tanultam meg vagy magamtól is rájöttem volna már nem tudhatom, de hogy elég rég itt vagyok szerintem nem véletlen.



GALÉRIA