Kovács Viki vagyok, vidékről költöztem Budapestre 2013-ban. Végzettségem szerint könyvtáros, korábbi munkám szerint szoftvertesztelő, jelenlegi munkám és egyetemi tanulmányaim szerint óvodapedagógus. Ebből is látszik, hogy sok mindenre nyitott vagyok, számtalan dolog iránt érdeklődöm.
12 évig mazsoretteztem – ebből néhány évet tanítottam, koreografáltam. Amikor ideköltöztem egy valamiben biztos voltam: táncolnom kell. Ez nem volt kérdés. Sokkal inkább az, hogy mit. Budapesten egymást érik a tánciskolák, mégis nehéz volt megtalálnom a helyem. Mivel a mazsorett oktatóim nagyon magas színvonalon tanítottak, így eleve magasra tettem a lécet. Olyan helyet kerestem, ahol komolyan tudok foglalkozni a tánccal, adottak a lehetőségeim a fejlődésre és hiányzott, hogy egy jó közösség tagja lehessek. Izgalommal töltött el, hogy új dolgokat tanulhatok.
Számos tánciskolát és stílust kipróbáltam. Ezek közül néhány nem volt megfelelő színvonalú, más helyen egyszerűen a stílus nem illett hozzám. Egy évnyi hosszas keresgélés után úgy döntöttem, hogy Kyra nőnapi nyílt napja lesz az utolsó, amit meglátogatok. Aztán, ha ez sem jön be, akkor komolyan számot kell vetnem a tánchoz fűződő viszonyomról.
Aznap este egy igazán különleges és izgalmas része kezdődött el az életemnek. Számtalan új stílust tanultam az elmúlt két évben (kizomba, tarraxa, hastánc, pearlesque, polinéz táncok), mindegyiket más okból szeretem, másként formálta a személyiségem és tánctudásom. Igazán látványos fejlődésen mentem keresztül ez idő alatt. Ez köszönhető annak is, hogy Kyra mindig személyre szabott tanácsokkal látja el a tanítványait. Másrészt nagy hangsúlyt fektet az izolációra, ami minden táncstílusban kitűnően hasznosítható és felbecsülhetetlen módon fejleszti a mozgáskultúrát. Megtanultam tudatosan használni a testem, élettel megtölteni a mozdulataimat az adott stílusnak, zenének, hangulatnak megfelelően. Kyra az állandó fejlődés híve, rendszeresen képzi magát különböző táncosoknál, melyből mi is állandóan profitálunk, hisz ezt a tudást megosztja velünk is. Mindezek mellett kialakult egy összetartó közösség, barátságok születtek, így nem csak szakmai szempontból kaptam sokat.
Szeretném, hogy a tánc soha ne szorulhasson ki az életemből. Úgy érzem, amíg ilyen építő közösség, motiváló oktató és fantasztikus stílusok vesznek körül, ez nem is lehetséges.
