Tompa Gabriella vagyok, 1986-ban születtem a felvidéki Révkomáromban.
Az érettségit követően – a családból egyedüliként – költöztem át Magyarországra. Egyetemi
tanulmányaimat a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végeztem, ahol két diplomát szereztem.
Tudásszomjam azonban nem csillapodott, a későbbiekben tovább képeztem magam egyéb területeken,
az önfejlesztés folyamata pedig a mai napig zajlik. 2010-ben költöztem Budapestre, ahol azóta is élek.
Jelenleg egy hazai kreatív ügynökség stúdióvezetőjeként dolgozom.
A tánccal legelőször kislány koromban találkoztam, néptánc formájában, de felnőtt koromra már
csak táncházlátogató lett belőlem. A standard táncok világába tizenévesen kaptam betekintést, az
egyetem után pedig rövid ideig a latin társastáncokkal foglalkoztam. Kipróbáltam további stílusokat:
egy kis salsa, bachata, még kevesebb boogie-woogie vagy épp reggaeton. Az első igazi, tartós
„táncszerelmet” a brazil karneváli szamba jelentette számomra, mígnem rám talált a kizomba. Az
utóbbi olyan hatással volt a mindennapjaimra, hogy teljesen átrendezte az életemet. Rövid idő alatt
megismerkedtem a különféle stílusaival, legyen az az autentikus afrikai vonal, a semba vagy a modern
európai urbankiz, esetleg a tarraxa.
Bár „világmegváltó” terveim egyik tánccal sem voltak, titkon mégis reméltem, hogy egyszer több
lehetek szimpla hobbitáncosnál. Ebbe az irányba mozdított el kicsit a kizomba; több tánciskolában
tanultam, ill. tevékenykedtem ilyen-olyan szerepekben (szervezési munkák, „taxitáncos”,
oktatóasszisztens).
Ezt követően szólított meg Kyra – akivel a kizombás körökben ismertük meg egymást –, hogy
csatlakozzak csapatához. 2018 januárjában kezdtük el a közös munkát, ami számomra rendkívül
motiváló, kihívásokkal teli, hiszen a különféle táncstílusok fúziója olyan alapos és sokrétű technikát,
testtudatot igényel, amilyet korábban senki másnál nem tanultam. Nem beszélve a nőiség
fejlesztésének, az önbizalom növelésének lehetőségéről, amit hétről hétre tapasztalok az órákon, és
aminek az eredményét már a környezetem is egyre gyakrabban visszaigazolja.
Hálás vagyok, amiért Kyrával a legjobbkor keresztezték egymást útjaink, és remélem, hogy a tánc
sokáig lesz még a mindennapjaim része…
„Amit már eltáncoltál,
azt senki se veheti el tőled.”
(G. G. Márquez)
